Véget nem érő vágy!

A barátommal és velem most nagyjából kezd minden oké lenni, kaptam ma új ruhákat és még fogok is, így végre kialakíthatom azt a stílust, ami engem a legjobban jellemez! Mégis mindig kell valami új, örökös elégedetlenség jellemez engem és másokat is! Vágyom a barátaim elismerésére, hogy végre észre vegyék azt, ami bennem van....jó lenne, ha látnának és nem csak néznének, mint borjú az új kapura.....Már most azon töröm a fejemet miket szeretnék megvetetni az amúgy is kizsigerelt szüleimmel....ördögi körforgás, ahogy minden más is, ahogy az élet is az na meg egy nagy szívás éppen ezért megköszönném azoknak a barátaimnak akik tényleg mellettem vannak és mosolyt csalnak az arcomra, át segítenek az élet nagy hullámú tengerén. Elsőként Edrien szerelmem neked írnék köszönöm, hogy te felfedeztél bennem valamit, amit mások nem vettek észre, hogy kitartasz mellettem a jóságodat meg sem érdemlem! Továbbá: Erzsi, Raito, Ádi, Lumiére, Anna, Évi! Volt még valaki, akit 2 napja ide írtam volna, de mára már nem szeretném az itt felsoroltak közé írni, velük nem vehető egy lapon.....

Annyi mindenen siklunk át az életben, pedig annyira rövid! Észre kellene vennünk az apró örömforrási lehetőségeinket, bármit, amit élvezünk és nem el dobni egy hirtelen indulat cselekvés gyanánt! Csináljátok okosan és szüntessétek meg ezt a véget nem érő vágyat... vegyétek észre azt amitek van és értékeljétek azt! A kevesebb néha amúgy is több!